Az én Jawa-m története, 1. rész

Egész kicsikoromtól fogva szerettem volna egy Mustangot. Az egyik akkori barátomnál volt egy szép sárga motor, de azt sajnos, korunkból fakadóan játszásra használtuk. Hab a tortán, hogy a homokozó mellett állt, és mi előszeretettel töltögettük bele a sarat, meg a vizet, meg minden gányságot. Amikor meg haver elénekelte a "Szóljon hangosan az ének" című dalt, az előadás hevében betörte a fényszórót! Szép... Végül szétszedte, ment a MÉH-be. :(


Amúgy mikor jó volt, többször is kísérletet tettünk a beindítására. Töltöttünk bele vizet (EU szabvány meg környezetkímélő is meg az volt a homokozóhoz legközelebb), aztán meg elfordítottuk a benzincsapot és elkezdtük rugdosni. A fene egye meg! Hát ez nem indúúúúúlll.  :( Na vajon miért nem ment anno! Lehet nagyobb arányban kellett volna homokot keverni! :D Éppen ezért a gyönyörű állapotú gép enyhén szólva leamortizálódott. Akkoriban nem sajnáltam, most visszagondolva megszakad a szívem! :'(

Aztán teltek az évek, és egy Simson Schwalbe-ba lettem szerelmes, imádom, de a Mustang emléke megmaradt. Történt aztán, hogy az egyik kiállításon egy srác ajánlott nekem egy piros Jawa-t. Akkoriban is meg akartam venni, de nem volt rá pénzem, így aztán beajánlottam az egyik havernak, aki meg is vette. Egy éjszaka alatt be is indítottam neki, és bizony eléggé sajnáltam, hogy nem én vettem meg. Azért egy élmény volt beindítani, egy mobiltelefon fényénél, a szomszédoktól tartva, keskeny járdán, ahol nincs világítás, de mellette egy bazi nagy betonozott árok. Mikor beindult, az árok jóvotából hamarosan rájöttünk egyrészt, hogy milyen közel is van az árok, meg hogy a motoron nincs fék.

Aztán megint teltek a hónapok, mígnem márciusban rákérdeztem, hogy nem-e adná el. Hatalmas szerencsém volt! Unszolásomra belement az üzletbe, és másnap meg is vettem 7000 Ft-ért.

Irtó nagy tárgyalások folytak aznap este:

„-Zsoltiii, addmárel, nelegyé köcsöög!
-Nem!
-De van az a pénz?
-Van, de már legalább 1000ft-ot ráköltöttem.
-Nabazmeg, csak nem tankoltál bele? :O
-Nem, fékbovdent vettem.
-Te jó ég! Micsoda beruházás!!!”

Az adásvételit megírtuk, és toltam haza nagy büszkén az új szerzeményem! :D Persze nekem pénteken zenesuli, hopsz, hogy csináljam? A vétel után a mustangot eltoltam a zenesulihoz, volt egy kis(nagy) röhögés... A haverok nem csalódtak bennem, furcsa volt eleve nekik, hogy  rég nem szereztem be valami tákolmányt. Aztán mikor hazafele indultam, gondoltam szólok a  karbantartónak, hogy adjon már valami madzagot, ugyanis a lábtartó, meg a kipufogó össze  volt kötve, ami szerencsésen elszakadt. Madzag nem volt az egész suliban... Egy centi vastag alumínium elektromos kábelt adtak, de kikísért az igazgató, meg a tanárom, hogy minek kell ez nekem. Persze ők ismerték a motort. A tanáromnak volt Mustangja, naponta járt vele Egerből bárcsaktudnám hova, az úgy napi kétszer 50km, ami szép táv!
 
Pár kép az akkori állapotról, amikor megvettem:





Még hogy nem megbízható! bahh...  
Egy hét múlva kábé, amikor már szét volt szedve, a rokonok felfedezték a műhelynek csúfolt nyári konyhában...
Volt leb*szás, hogy minek veszek ilyen szarokat meg minden. Szerintem nem az! Ezt kikérem a Jawa-m nevében! Ez kéremszépen a "teenagers dream" 1979-ből cseh módra... Dehát nők... 

Szerintem a kedves olvasó tudja miről beszélek. :D
Végül belenyugodtak.
A következő részben úgy tervezem, hogy leírom a szétszedés menetét, és még több képet teszek fel! Remélem minél hamarabb sikerül megcsinálnom!